Üdvözöljük Pereden!
Pered község, a délszlovákiai Mátyusföldön helyezkedik el. Falunknak 3700 lakosa van,
ebből 82%-a magyar nemzetiségű és 18%-a szlovák. Falunk, Sellye járás fejlettebb falvai közé sorolható.
tovább>>
|
|
|
kontakt:
OÚ Tešedíkovo
Žiharecká 860
Tešedíkovo, 925 82
Tel: 031 7795412
tesedikovo@tesedikovo.sk
48° 6' 27.86"N
17° 50' 47.41"E
admin:
|
|
linkek:
edatbázis
|
|
Telektó polgári társulás:
telekto.tesedikovo.info
|
|
testvérvárosunk:
www.tab.hu
|
|
|
6O éve egy faluban, de mégsem otthon?
|
|
2007-09-24 16:50:19
|
|
kultúra
|
|
|
A Matica Slovenská helyi szervezete több intézménnyel közösen nagyszabású rendezvényt tartott a főtéren az alföldi szlovákok visszatelepítésének 60. évfordulója alkalmából. A kevés helyi lakos mellett nagyszámú vendég vett részt, élükön Dušan Čaplovič kormányalelnökkel, valamint Jozef Markuš, a Matica Slovenská elnökével. Az eseményt gazdag kultúrműsor tette teljessé, ami ilyen kis helyi szervezet esetében dicséretes eredmény. Mivel az összes beszédet nem hallottam, ezért csak az egyik beszéd összefoglalója következik, amely állítólag a legélesebb hangvételű volt. Ezt Alexander Števík, a Matica Slovenská nemzetiségi kapcsolatok központjának igazgatója mondta el. A beszédben arról panaszkodott, hogy a helyi, illetve a dél-szlovákiai magyar önkormányzatok nem veszik figyelembe a szlovák nemzeti ünnepeket, ignorálják a szlovák állami zászló és más szimbólumok használatát, és felháborítónak tartja, hogy falunapon egy idegen állam himnuszát éneklik. A községháza nem tartja be az államnyelvről szóló törvényt, sőt kimondottan visszaszorítják a szlovák nyelvet. Itt kihangsúlyozta a kitelepítettek és deportáltak szobrát, mivel erre is csak azután került szlovák szöveg, hogy a kulturális minisztériumból tiltakoztak. A képviselő-testület nem akar Tessedik Sámuelnek szobrot állítani, és ezáltal nem veszi figyelembe a többségi nemzet jogos követelését, mert a faluban már 4 magyar emlékmű van, de egy szlovák sem. Követelte, hogy az önkormányzat tartsa be a szlovákság jogát a kultúra és a hagyományok ápolására, mert ezt folyamatosan gátolják. Kérte, hogy szűnjenek meg a szlovákok ellen elkövetett támadások. Példaként említette, hogy egy helyi lakos petíciót adott be az emberjogi hivatalba 22 aláírással, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy 1997 (!) augusztusában nemzetellenes indíttatású cselekményt követek el bizonyos tettesek. (A hivatal megállapította az irat jogosságát.) Megköszönte a kormányalelnöknek, hogy a mostani kormány már végre komolyan veszi a dél-szlovákiai szlovákság gondját. A beszéde végén elfogadtatott egy memorandumot a résztvevőkkel, amiben többek között az szerepel, hogy az önkormányzatok hagyjanak fel azzal a durva, szemtelen és arrogáns gyakorlatukkal, hogy az itteni szlovákságot megfosztják a nemzeti jogaitól, és végre békében éljenek az itt élő nemzetek. Az ünnepség végén Anna Matejdesová megköszönte a résztvevőknek a jelenlétet és kijelentette – és ezt kétszer is kihangsúlyozta – , hogy ő bizony nem érzi magát itt otthon, és szerinte ezzel mindent elmondott. A nézőtérről nagy tapsot kapott, de azt nem láttam, hogy a perediek is így reagáltak-e. Ezután megköszönte a polgármesternek, hogy amikor először meglátogatta, a falu minden segítséget megígért, és ezt be is tartották. Elutasította, hogy ő itt valamilyen magyarellenes dolgokat csinálna.
Az utóbbinak kissé ellentmondott, hogy a főtéren főleg olyan könyveket árultak, amiben a magyarokat állították be negatív színben, pl. Maďarské sebaklamy, Maďarizácia, Krvácajúca hranica. Ott esett meg velem, hogy az egyik könyvet lapozva, az egyik elárusító odaléptett hozzám és közölte, hogy megmutatja az egyik könyvben, hogyan néztek ki a magyarok. Mondtam neki, hogy megnézem azt a fényképet, ami 900-ban készült, de még akkor sem kapcsolt, hogy rossz embert választott. Mutatott egy képet, amelyen ritka ronda – valószínűleg gondosan válogatott – mongoloid típúsú emberek voltak. Közölte, hogy ilyen (nem emlékszem, milyen jelzőt használt) mongolok voltak és ezért nevezték el őket a németek az éhségről (hunger), és ez igaz az angolokra is. Mikor közöltem vele, hogy a hungária szó nem az éhségből van, hanem a török onogur (tíz törzs) szóból, ami bizánci forrásokból került át Európa más nyelveibe (Ungarn, hungarian, venger), akkor elkültek az asztaltól, és hozzátették, hogy olvassak többet. Nem vitatkoztam, tényleg keveset olvasok mostanában...
Ui. A Kárpát- medencébe érkező magyarok nem hasonlítottak az ősökre, hiszen más népekkel keveredtek a századok során, ahogy azt itt élő szlávok - a közhiedelemmel ellentétben- nem szőkék voltak, hanem inkább vörösek, és ma már kevés ilyen embert találunk. Kár ezzel foglalkozni. |
|
Kovács Zoltán
|
5 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Elkezdődött az iskola
|
|
|
Szeptember 3-án ünnepélyes keretek között, közösen a szlovák tannyelvű iskolával nyitottuk meg az új tanévet.A tanítás a mi iskolánkon kilenc évfolyamban, tíz osztályban 172 tanulóval kezdődött meg. Az elsős tanulók száma 11. Az oktató-nevelő munkát 16 tagú pedagógusgárda végzi. A tantestület összetételét tekintve annyi változás történt, hogy visszatért az anyasági szabadságon lévő pedagógusunk , akit három nem teljes óraszámban tanító pedagógus helyettesített. A három közül egy maradt erre a tanévre is részmunkaidőben. Tanévkezdésre felújítottuk az iskola már nagyon elavult öltözőit, így most már a tanulók zárható ,különálló öltözőszekrényekkel rendelkeznek. Javítottunk a kerékpárral közlekedők parkolási lehetőségén is, megnagyobbítottuk a parkolót, és ezáltal biztonságosabbá is tettük.
Az oktató–nevelő munkát tekintve, ami nálunk /Szlovákiában/ szigorúan megszabott tantervi keretek között ,meghatározott óraszámban történik, igyekszünk színvonalasan elvégezni , hogy tanulóink mint ahogyan eddig, megállják helyüket nemcsak a tanulmáni versenyeken de a további tanulmányaik során és az életben is. |
|
Jurás Lívia
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Nyári visszapillantó
|
|
2007-09-18 20:04:14
|
|
kultúra
|
|
|
Az augusztusi hónapban két rendezvény is volt a falu főtertén. A IV. Népművészeti- és II. Borfesztivál a Csemadok rendezésében folyt, de a Nyárbúcsúztatót már új emberek, a PIK (Peredi Ifjúsági klub) szervezte.
Borsányi Erzsébet, a népművészeti fesztivál egyik szervezője elmondta, hogy elégedett a rendezvénnyel, mert idén simábban mentek a dolgok. A Nyitra Megyétől kapott támogatás, ami kb. 40 ezer korona volt, részben fedezte a kiadásokat. Kiemelte a nyugdíjasklub aratási szokásokról készített műsorát, de megdicsérte Kocsis Barbara műsorvezetését is. A műsorban felléptek a peredi és a deáki alapiskolák diákjai, a deáki citerazenekar és a komáromi Klapka György Daloskör. Az est fénypontja a Szőttes fellépése volt. A borfesztiválon is sok fajta bor volt, de sajnos hiányoztak a tabi borok. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy a szervezetek nem állítottak sátrakat és így a legszebben kidíszített sátorért járó díj sem volt teljes értékű, de a nyugdíjasklub így is gyönyörűen kidíszített sátrat készített. A Csemadok jövőre is tervezi a rendezvényt, amelyet szeretnének egész naposra kibővíteni, és külföldi csoportokat is meghívni.
Jurás Lívia a Csemadok helyi szervezetének az elnöke így értékelte az eseményt:“ A résztvevők számából ítélve, meg néhány dicsérő szóból ami ott akkor hangzott el, véleményem szerint jól sikerült rendezvény volt. A hazai csoportok, a környékbeli /Deáki/ citerások és táncosok mellett, akik ugye anyagi ellenszolgáltatás nélkül is szívesen szerepelnek, fellépett a Szőttes is. Alapszervezetünk ezzel a rendezvénnyel a magyar népi kultúrkincs őrzését, a hagyományápolást, a magyarságtudat erősítését tűzte ki célul a maga szerény eszközeivel, lehetőségeivel és nem utólsó sorban időt fáradságot nem sajnáló vezetőséggel.
Cserhalmi György gondolom sokaknak ismert magyar színész gondolatát szeretném ezzel kapcsolatosan idézni, mert nekem /s remélem nem vagyok ezzel egyedül/ a népművészeti fesztiválról a mi rendezvényünkről ,annak lényegéről ez jut az eszembe : „ Én magyar vagyok ,de nem úgy,hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről , hazáról,hanem,hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem,ha látok igazi magyar táncot,hogy értem József Attilát ,akinek ezerféle nemzet kavargott szívében ,és magaménak érzem Radnótit.““
Nagy Richárd, a PIK elnöke elmondta, hogy mivel a község önkormányzata úgy döntött, hogy nem rendezi meg a Nyárbúcsúztatót, ezért a PIK vezetősége vállalta ezt a feladatot. Az önkormányzattól teljhatalmat kaptak a rendezvénnyel kapcsolatos teendők elvégzéséhez. Annyiban kaptak segítséget, hogy a Községi Hivatal alkalmazottai felállították a sátrakat és kihozták az asztalokat és a padokat, meg a rendezvényhez szükséges kellékeket a főtérre.
A rendezvényt teljesen egyedül szervezték meg, anyagi támogatást nem kaptak senkitől. A szervezés időigényes vállalkozásnak bizonyult, mint általában minden nagyobb rendezvény, de Nagy Richárd szerint megbírkóztak a feladattal és ez nagyrészt a jó szervezésnek köszönhető. Mivel tervezik a szervezetük önállósodását és átszervezését, ezért szükségük volt erre a rendezvényre, hogy bebizonyítsák a Csemadoknak, hogy képesek egy önálló szervezetet irányítani és életben tartani. Elismerte, hogy csak részben elégedett, mert mindig a tökéletességet fogják keresni, és ez érvényes a minőségre is. Ami a bevételt illeti, az nem lett nagyon nagy. A kiadás költségeit fedezte és még maradt is egy kevés, de a rendezvény mint egyfajta ugródeszka segített a szervezet további fejlődésében, és valójában ez volt a cél, tehát elmondható, hogy elérték azt, amit szerettek volna. Szerinte a rendezvénynek eddig csak jó visszhangja volt. Ha lesz rá alkalom, akkor jövőre is megrendezik. Más rendezvényeket is terveznek a 2008- as évre, de arról még korai beszélni, mert előttük áll a szervezet teljes átalakítása, és valószínű, hogy más néven is fognak működni. |
|
Kovács Zoltán
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Szeptemberi „parlamenti“ napló
|
|
2007-09-06 11:19:00
|
|
önkormányzat
|
|
|
A nyári szünetet követő első képviselő-testületi ülés lakossági panasszal kezdődött, amelynek tanulsága, hogy minden panaszt csak akkor lehet orvosolni, ha hivatalosan benyújtják, illetve a gyorsabb ügyintézés érdekében a községházának címezzék és ne a képviselőknek.
A következő pontban a Telektó PT érdeklődött, hogy a telkek kimérése után a községi hivatal mikor értesíti az érintetteket, mert szerintük már hónapok óta ebben a kérdésben nem történik semmi. A társulás az ősz folyamán szeretné elkezdeni a parkosítást, de mivel a környéken élők nem állították vissza az eredeti állapotokat, nem tudnak lépni. A felvetésre Borsányi Gyula válaszolt, és ismertette, hogy a kimérést csak a júliusi hónapban befejezték be. Javasolta, hogy minden egyes érintettel külön beszéljék meg, mert figyelembe kell venni, hogy vannak esetek, amikor a terület vissszaadása megélhetési problémákat okozhat egyes családoknak. Több képviselő viszont úgy érvelt, hogy van egy érvényes határozat, amely kimondja, hogy a telekhatárokat mindenkinek vissza kell állítania. Kovács Sándor viszont a polgármesterrel értett egyet, és kiemelt egy konkrét esetet, ahol szerinte nem megoldható, illetve nem emberséges a terület visszafoglalása. Mozoli Sándor felvetette, hogy ebben az esetben kétéves munka menne veszendőbe, és így már az elején meg kellett volna gondolni, hogy belevágnak-e ebbe a dologba. Varga Zoltán szerint is precedens értékű lenne, ha kivételeket tennének, és felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy ebben az esetben nehezen tudnák meggyőzni a Kurcsa-parton lakókat, hogy az engedély nélkül használt területet visszaadják. A képviselők végül úgy döntöttek, hogy kiküldik a leveleket, hogy az érintettek október végéig állítsák vissza az eredeti telekhatárokat.
A főellenőr a költségvetés első félévének ellenőrzéséről tartott beszámolót. Ismertette a hiányoságokat, amelyek nem voltak nagyok, továbbá a képviselők módosították a költségvetést.
A következő pontban elfogadták a 36 lakásos bérházak bérlőit. Kiderült, hogy összesen 58 kérvényt adtak be. A jóváhagyott kérvényezők – egy kivételével – elfogadták a szerződésre felkínált lakásokat. A bérlők novemberben költözhetnek.
Az új bérház pályázati anyagára két jelentkező volt. A kiválasztott 500 ezer koronáért készíti el a részletes terveket. A polgármester ismertette a képviselőkkel, hogy a terveikkel ellentétben 3 egyszobás is lesz, mert csak így van esélye a falunak, hogy megnyerje a pályázatot. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a közbeszerzést minél gyorsabban be kell fejezni, hogy a pályázat beadásánál konkrét kivitelező legyen, mert erre plusz pontokat adnak. Reményét fejezte ki, hogy a jövő nyáron elindulhat az építkezés. A lakótömbben 3 egyszobás, 9 kétszobás és 6 háromszobás lakás lesz.
Anna Matejdesová panaszlevelet küldött a képviselőknek, amiben kifogásolta, hogy Bíró Ágnes és Berényi József csak magyarul beszéltek a falunapon. Továbbá kifogásolta, hogy a ´47-es emlékművön nincs szlovák szöveg, és a falu nem emlékezik meg az állami ünnepekről.
A képviselők jóváhagyták a SLOVWIND-del kötendő szerződést a szélerőművekről azzal a feltétellel, hogy a polgármester még érdeklődik más községekben, hogy ott milyen ajánlatokat kaptak különböző cégektől. Ha hasonlóak a feltételek, a polgármester aláírhatja a szerződést. (Ez még korántsem jellenti azt, hogy valami épülni is fog, egy évig a szelet fogják mérni.)
Az alpolgármester beszámolt arról, hogy jogi akadályok miatt a falu a területrendezési tervre kért támogatást nem kapja meg, és ez valamivel több, mint 300 ezer koronás plusz kiadást jelent. |
|
Kovács Zoltán
|
4 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
V noci zo soboty na nedeľu neznámi vandali poškodili oplotenie cintorína v Tešedíkove.
|
|
|
Páchateľmi boli pravdepodobne miestni mladiství alebo mladiství zo susednej dediny Diakovce, ktorí sa do neskorého rána zabávali na diskotéke alebo v niekorom z miestnych pohostinstiev alebo barov. Posilnení určite nie malou dávkou alkoholu v ich krvnom obehu sa z nich stali malí herkulovia, ktorí si potrebovali dokazovať svoju silu a výnimočnosť práve na oplotení pietneho miesta. Polícia uzavrie vyšetrovanie pečiatkou „Páchateľ neznámy“ a plot bude treba opraviť z finančných prostriedkov obce, v nekonečnom rade nás, občanov. Herkulovia sa budú smiať do hrsti, ak sa vôbec budú pamätať na svoj hrdinský čin.
Čo keby naše zákonodarstvo myslelo aj na takéto prípady a prijalo zákon, ktorý by v prípade dolapenia páchateľov, aj keď mladistvých alebo aj nie, prinútil týchto tiežhrdinov nastúpiť pekne v nedeľu ráno aj s oteckom a mamičkou v montérkach na brigádu a svojpomocne, na svoje náklady a pred celou dedinou opraviť spôsobené škody? Nech celá dedina vie a vidí, kto bol v noci hrdinom a silákom. Možno by sa potom rodičia viacej zaujímali o to, kde ich ratolesti trávia čas (noc) a v akom stave chodia ráno domov. A možno by potom aj tatko pritvrdil a použil svoju robotnú ruku aj na niečo iné, nie len na rozdávanie vreckového nezodpovedným deťom?...a cikk folytatódik>>> |
|
Alexander Vankó
|
3 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Quo vadis Pered – Hová mész, Pered?
|
|
|
Pered idén évfordulót ünnepel, de itt az ideje, hogy a jövőbe is tekintsünk, és ez a kép nem megnyugtató, sőt, kimondottan riasztó adatsor következik.
Mielőtt hozzá kezdenék, először is, nem értek a demográfiához, másodszor, egy mérés nem mérés, de a tendenciára rámutathat. Tavaly, amikor a falu új területrendezési tervéről volt szó, az egyik tanulmányban szerepelt, hogy Pered már a ´80-as években elvesztette azt a képességét, hogy saját lakossága által tudjon szám szerint növekedni. Ez az arány a ´90-es évekre méginkább romlott. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy miközben a ´80-as években megépült a Jövő lakónegyed és a Mocsola utca, a ´91-es népszámláláskor kevesebben lettünk. 2001-ben újra több, mint 100 emberrel kevesebb lakott a faluban, mint tíz évvel azelőtt (ez százalékban 3, 03), miközben a hasonló nagyságú Nádszeg szerény növekedést ért el, Farkasdon pedig 1, 30 százalékos volt a csökkenés. Nemrég felkerült a statisztikai hivatal honlapjára a falvak 2005. 12. 31-i állapota. Itt látható, hogy Pereden 26 gyerek született, miközben Farkasdon 37, Nádszegen 35. Persze lehet azt mondani, hogy gyenge év volt, de van itt egy aggasztó dolog, ami az évek során alakul ki. Pereden kirívóan rossz a gyerekek és az idősek aránya. Egy 14 év alatti gyerekre 1,76 idős ember jut. Ez a harmadik legrosszabb arány a járásban, és csak Vághosszúfalu (2,02), valamint Vágkirályfa (1, 87) előz meg minket. A demográfiai helyzet a legjobb Mocsonokon (1, 13) és Vágtornócon (1, 30). Ez nem meglepő, mert – és ezt demográfusok mondják – a szlovákoknál nagyobb a gyermekválalási kedv. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legjobb arány Sókszelőcén van, de ez ott eléggé keserű szőlő. Csak a teljesség kedvéért, a 600 lakossal nagyobb Mocsonokon és Sopornyán 46, illetve 38 gyerek született. Cabajcsápor akkora, mint Pered, és ott 46 újszülött volt. Persze lehet azt is mondani, hogy azért rossz az arány, mert a perediek tovább élnek. Valójában az egyik legrosszabb halálozási aránnyal rendelkezünk. Az adatokból úgy látszik, hogy Pered 2005 – 2006-os halálozási aránya inkább egy 4000 – 4500 közötti lakosú falu adataival vethető össze. Ha valaki nem tudná, 3700 lakosa van a falunak. Van itt egy másik összehasonlítás is. Ha megnézzük a 14 év alattiak arányát a teljes lakosságra vetítve, ugyanolyan rossz a kép. Pered összlakosságából 13,60 % a gyerekek aránya. Ez nagyjából egyforma Vágkirályfával, és valamivel jobb, mint Zsigárd és Vághosszúfalu esetében. De ha összehasonlítjuk magunkat a hasonló nagyságú településekkel, megint a sereghajtók vagyunk. Mocsonok 19 %-a, Nádszeg 16, 80 %-a, Vágfarkasd 15, 40 %-a gyerekkorú. Van még egy hasonlítási lehetőség, a falvak átlagéletkora, de erre nem találtam információkat.
A honlapunkon meg lehet nézni, a falu 2006-os adatait is. Látszik, hogy a születés stagnált, és az elhalálozás rendkívül magas volt. Mégis, a falu lakossága szerényen emelkedett, az erős beköltözésnek köszönhetően. Kérdés, hogy meddig fog tartani a mostanság divatos beköltözési hullám, és segít-e megoldani a falu rossz demográfiai állapotát. Ha mégsem áll meg a bevándorlás, nem fog járni ez a falu gyökereinek elvesztésével? Lehet-e megoldás új utcák nyitása, és nem vezet ez majd oda, mint Sókszelőce esetében, hogy a falu belterülete, az öreg házaknak köszönhetően, gettósodni fog? Ugyan ez még távoli gond, de a közeljövő kérdése, ha marad ez a tendencia, hogy az iskolába egyre kevesebb gyerek fog menni, és talán már nagy lesz számukra ez az épület. Ebben az esetben logikus lépés lenne, hogy oda költözzenek az óvodák (?), és így újabb kérdés adódik, érdemes-e az óvoda mostani épületének felújítására pénzt költeni, ha – ne adj‘ Isten - egy évtizeden belül kiköltöznek. A templom is átvitt értelemben egyre nagyobb lesz, nemcsak a hitélettől való elfordulás miatt, hanem egyszerűen az öregek helyét egyre kevesebb gyerek veszi át. Itt van a perediek számára oly kedves dolog, a foci. Egyre nehezebb lesz jó ifi csapatot létrehozni, az pedig már évtizedekre előre eldőlt, hogy saját játékosokból álló, sikeres A csapat nem lesz. Aki ezt szeretné, az délibábot kerget. Még egy rossz hír: 1991-ben 1291 házból 1203 volt lakott. Tíz évvel később 1302 házból, már csak 1129 -ben laktak.
Természetesen remény is van. Vágfarkasd a szocializmus harminc éve alatt (1961 – 1991) elvesztette lakosságának majd‘ 30 %-át (Pered csak 13 % -át), mégsem törte meg ez a falut. Zsigárdon valamivel még rosszabb volt az arány, és most épülő falut látunk. Mindig van lehetőség a változásra, de ez hosszútávú fejlesztéseket igényel.
Ez nem volt egy teljes körű okfejtés, hiszen például nem tudjuk, hogy a falvakból hányan mentek el vendégmunkásként külföldre, és mennyien térnek vissza, de egy legendát eloszlatott, mégpedig azt, hogy Pered fiatalos falu. Valójában nagyon is elöregedett, ami a fejlődését és a lehetőségeit gúzsba köti. Úgy néz ki, hogy Perednek minden egyes halál még fájdalmasabb, minden újszülött dupla öröm. Lehet, hogy sok mindenben pontatlanok a következtetések, de az adatok azt mutatják, hogy valami nagyon elromlott az elmúlt 20 évben, vagy még előtte, és ez a társadalmi szokások változásával a közelmúltban még inkább felgyorsult. Ideje volna egy szociológussal is elbeszélgetni erről, és megoldásokat keresni a kihívásokra. Ma csak kérdések vannak, és arra az idő ad majd választ, hogy milyen és mekkora falu fogja ünnepelni a 100. falunapot, és ők vajon mennyire lesznek olyan perediek, akik büszkék a csatára, vagy már a falu újabb nevét fogják használni, és a emlékmű csak egy gazos terület lesz. A lecke fel van adva.
Forrás: www.statistics.sk honlap és Pukkai László: Mátyusföld 1 című könyve |
|
Kovács Zoltán
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
info
|
|
2007-07-03 21:55:09
|
|
községi hivatal
|
|
|
Az önkormányzat július 13-án 17 órai kezdettel a komposztálóról tart nyilvános ülést. Mindenkit szeretettel várnak. |
|
info
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Itt születtem én , ezen a tájon.....
|
|
2007-07-03 21:47:48
|
|
kultúra
|
|
|
Pered Község Önkormányzata falunk írásos említésének 770-ik évfordulója alkalmából képzőművészeti és fogalmazási versenyt hirdetett az alapiskolásoknak. Mindkét esetben 2 kategóriában hirdettek eredményt. A magyar iskolában a fogalmazási versenyt az első kategóriában (3.- 5. évfolyam) Mészáros Gábor 5. osztályos tanuló nyerte, a második kategóriában(6.-9. évfolyam) Varga Mátyás 9. osztályos tanuló nyert. A díjazott munkák:
Itt születtem én, ezen a tájon......
Itt születtem én, ezen a tájon, és én nagyon büszke vagyok.Pereden lakom születésem óta.
Pered nevezetessége a templom, az 1848-as szabadságharc emlékműve, az első világháború emlékműve.Nagyon szép, gondozott a temető, ahol őseink nyugszanak. Nem is olyan régen a falu lakosainak zöme a mezőgazdaságban dolgozott. Ma ez már megváltozott. A mezőgazdaságban gépek dolgoznak, amelyek sok ember munkáját elvégzik.
A szomszéd falu Deáki, ott található a híres deáki templom, melynek egyik része már István királyunk idején állt. A falutól nem messze található a híres termálfürdő. Visszatérek Peredre, mert nekem Pered kedvesebb. Több elbeszélés van, hogy falunk miről kapta a nevét. Én csak egyet említek. Két gazdag úr meg akarta szerezni a települést, és pereskedtek, hogy kié legyen. Az egyik azt mondta a másiknak, hogy elveszted a pered. És így is lett. Az ügyesebb úr birtokába került a település, és rajta maradt a Pered elnevezés. Hogy így volt-e vagy sem, én nem tudom, de nagyon örülök, hogy peredi srác vagyok.
Itt születtem én, ezen a tájon......
Minden ember számára a legszebb táj a saját szülőföldje, ez velem is így van.Születésem helye Pozsony, de mivel kétéves korom óta Pereden élek, ezért ezt tekintem szülőföldemnek. Minden falunak, Perednek is megvannak a saját mondái és igaz történetei, amelyeket az öregek mesélnek az unokáiknak.
A legismertebb monda pontos idejét nem tudják, de a 19. század második felében történt. Az akkori Magyarország ezen tájain nagy sáskajárás volt, amely Peredet is érintette. Állítólag a repülő sáskák raja eltakarta a napot. Amikor a sáskák leszálltak a község határában, hogy leegyék a gabonaföldeket, akkor a perediek ólajtókat kötöttek a lábaikra, és ezzel taposták le a sáskahadat. Mivel a perediek a sáskákat szecskőnek hívták, ezért a szomszédos falvak népe az itteni lakosokat szecskőgyúróknak nevezte. Innét van az, hogy a perediek csúfneve a mai napig „szecskő“.
Pered az 1848-49-es szabadságharc egyik csatatere volt. Sokan mondják, hogy itt dőlt el az egész háború kimenetele, hiszen itt csatlakozott először az orosz kozáksereg az osztrák sereghez. A falut nagy veszteség érte, hiszen öt ember meghalt, a falu egy része leégett, s a vetések tönkrementek, de a legnagyobb veszteség az emberéleteket követelő csata volt. A feljegyzések szerint a község környékén mintegy ötezer elesett lehetett. A falusiak a temető mellett ástak egy nagy tömegsírt, és oda temették a halottakat. Az öregek elbeszélése szerint a föld még hetek múltán is mozgott a sír felett.
A zárda építésének is megvan a maga története. Darázs Benedek és felesége, Borsányi Mária jómódú falusiak voltak. Bár nyolc gyermekük született, mind a nyolc meghalt. Ezért az idősödő házaspár Istennek ajándékozta a pénzét oly módon, hogy megépítették a zárdát, melynek a Viktória nevet adták legkisebb gyermekük után.
Pered jó vallású falu révén egy szálkát kapott Jézus keresztjéből, és ezzel a falu búcsújáró hellyé vált. Igen ám, de a községnek akkor még nem volt keresztútja és kálváriája. Ezért a Kovács család szekerekkel földet hordatott a temetőbe, hogy megépítse a kálváriadombot. A segítség nem váratott sokáig magára, hisz nemsokára a falu nagyja talicskát fogott, és hordta a földet. Így épülhetett meg a négy méter magas golgota. A tetejére a felfeszített Jézus került a két latorral. Azóta is minden szeptemberben ott tartják a kálváriabúcsút.
A községnek a hosszú évszázadok alatt eddig még mindig sikerült a legtöbb gondját-baját leküzdenie, megoldania. Remélem, ez így lesz a jövőben is, és akkor majd én is elmesélhetem a történeteket az unokámnak. |
|
Mészáros Gábor, Varga Mátyás
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Évvége II
|
|
|
Tanulóink ebben az évben is szép számban kapcsolódtak be a különböző tantárversenyekbe, és értek el figyelemreméltó eredményeket. Ez is bizonyítja, hogy iskolánk nagy figyelmet fordít a tehetséggondozásra, a tanulóink sikeres boldogulására. Köszönet érte a tanulóknak a felkészítő tanároknak, hogy eredményes munkájukkal öregbítették iskolánk jó hírnevét.
Az ember az életében sok mindent megállíthat, de egy dolgot mégsem- az időt. Az idő életünk folyója. Nap nap után, év év után múlik, s az ember idönként megáll és gondolkodik az eddigi élete felett....Bizakodva reménykedünk abban, hogy tanítványaink soha nem lesznek hűtlenek anyanyelvükhöz, szülőföldjükhöz. Mert mindenkinek van szülőhelye, de azt nem mindenki vallja szülőföldjének. A szülőföld összefügg az anyanyelv, a család, a pajtások, az ember magáratalálásának élményével, amelyben meghatározó szerepe van az iskolánknak is.
"Vigyázz a szülőföldedre, mert ez az egyetlen kincs, amit az élet adhatott- bölcsőt, anyanyelvet, emberi tartást..." Mécs László
A magyar iskolából távozó diákok a következő sulikat választották:
galántai gimi-4 tanuló, komáromi gimi -1 tanuló, pozsonyi gimi-1 tanuló, újvári gimi 1-tanuló, ógyallai épitészeti szaközépiskola-1 tanuló, nagymegyeri kereskedelmi akadémia -2 tanuló,
sellyei kémiai szaktanintézet- 2 tanuló, galántai kereskedelmi szaközépiskola-1 tanuló, sellyei mezőgazdasági szaktanintézet- 1 tanuló, galántai mezőgazdasági szaktanintézet- 1 tanuló, hidaskürti magániskola-2 tanuló, gútai magán középiskola- 1tanuló, dunaszerdahelyi középfokú magán szaktanintézet-1tanuló |
|
Mgr. Jurás Lívia, Kovács Zoltán
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
Stagnáltunk
|
|
|
A hétköznapi beszédünkben koránt sem gyakran használt „stagnál” szavat nem azért vetettem papírra, hogy a vizuális igényeknek tegyek eleget, s ezzel színesítsem az újság oldalait azon olvasók számára, akik a főcímek átfutása után egy lenge kézmozdulattal úgyis a szoba legsötétebb sarkába hajítják a lapot, hanem mert ez egy igaz történet, és tagadhatatlanul így történt. Hölgyeim és Uraim, most már hivatalosan is kezdetét vette a kulturális nyár. Már, ha megnevezhetem az általam használatos jelzőkkel községünk rendezvényeit… Talán, ha kevésbé cinikusan és szkeptikusan állnék a dolgokhoz ezt írnám: „Az idei falunap és a ”búcsú”, mint ahogy azt már megszokhattuk , széles körben nyerte el községünk lakosainak tetszését”. Sajnos mivel személyem véletlenül sem egy könnyű eset a cikk további részét ne! Ismétlem: ne, olvassák azok, akik a szokásos „de jó volt, olyan jól éreztem magam” rizsára vágynak.
Első lépésként talán érdemes volna felszínre hozni a problémát, amelyről senki sem beszél szívesen, mégpedig a negatív kritikát (már ha közlésre kerül ez az írás), melyről könnyebb tudomást sem venni, mint elfogadni azt a tényállást, hogy változásra van szükségünk. A legtöbben persze visszariadnak a „változás” fogalmától, mondván, az még nem hozott semmi jót, de (például) nekem már az is változás volna, ha községünkben nagyobb figyelmet kapnának az úttestek és a felújításuk, de ne térjünk el a tárgytól.
A falu turizmusa is fellendült ebben a júniusi két hétben. Mozgalmas napok voltak, hiszen ki ne szeretne 42 percig sorban állni egy italért, majd következő fél órát várni, hogy egy jót konzumaljon, már ha éjfél előtt el nem fogy a kaja, de legalább biztonság volt! Már ha a rend őrei épp nem egy öreg cimborával idézték föl a régmúlt emlékeit, az között a (maximum) harminc táncoló pár között, akiknek játszott a zenekar. A három óra alatt négyszer elhangzó „Szállj el kis madár” a szememben csupán a zenekart kompromittálta. Szóval minden rendben van, hatvan embernek egész biztosan nem fordult meg a fejében, hogy van élet a lakodalmas slágereken is túl. Sokan nem nyilatkoztak, a maradék pedig lefojtotta a bánatát valami negyven fok feletti átlátszó szesz-szel. Tehát, ha másra nem is, a csorda szellem erősítésére kiváló volt az idei (a tavalyi, az az előtti, az az előtti, …) falunap. Az okot természetesen nem mindjárt a község vezetői között kellene keresnünk, hanem magunk között. Először tekintsünk körbe…
A második dolog, amit nem szeretnék szó nélkül hagyni, az a szintén nagy népszerűségnek örvendő „búcsú”.Tudja valaki még egyáltalán, hogy minek az ünnepe ez? Tudja valaki (az idősebb korosztályon kívül), hogy milyen értéket kellene közvetítenie ennek a napnak? Fura, hogy erről pont én írok… és nem azért, mert kacsának dekorált mechanikus gépeket üzemeltetek és jó pénzt szedek a gyerekektől, hogy igénybe vegyék három percre, majd húsz perc elteltével újból kizsebeljem őket.
A materializmus győzedelmeskedett, bár ez nem meglepő egy olyan világban, ahol éjjel az ember azzal növeli a presztízsét és vívja ki társai elismerését, hogy mennyi útjelző táblát tud kidönteni. Összegzésben, nagyon, de nagyon jó volt: újra hallhattuk az utóbbi hónapok lejárt slágereit (időnként két különböző –nem szándékos– keverékét), a lövöldében jobb esetben töltény is került az előre meghajlított csövű – kétes minőségű – fegyverünkbe, kaphattunk Tokyo Hotel-es pólókat, vehettünk egyéb háztartási cikkeket (amelyek a vásárlást követő napon el is romlanak) és igénybe vehettük a körhintákat is (melyek remélhetőleg hivatalos okiratokkal is igazolni tudták, hogy mennyire biztonságosak). Ettől függetlenül a tömeg legalább annyira lelkes volt, mint az árusok, de hát jó nekünk így, vagy nem? 15 éves korig a gyerek legalább nem piára költi a pénzt…
Talán kicsit zavaros voltam, de a konklúziót mindenki maga szerint szűrje le belőle.
Mivel szűk közösségben élünk, és mivel a helyi vitakultúra igazán magas szintű, bizom benne, hogy a további kommunikáció a témáról indulatmentes légkörben fog zajlani.
További jó emésztést kívánok... |
|
Laczkó Sándor
|
0 hozzászólás a cikkhez
|
| |
|
|
Pered k zs g - obec Te ed kovo
